Imák és elmélkedések

Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mk 8,34

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok. Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust, egymagát. Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: feltámad a halálból. Mk 9,2-10


Nagyböjt 2. vasárnapján hagyományosan mindig Jézus színeváltozásáról szól az evangélium. Jézus megmutatta a kiválasztott tanúknak, a 3 apostolnak az ő isteni mivoltát. Fellebbentette a fátylat, amely a szemük elől eltakarta az isteni dicsőséget, amelynek szeretett mesterük öröktől fogva a birtokosa. Mindez azért történt, hogy ellensúlyozza a szemükben azt a számukra nehezen érthető tényt, hogy az Emberfiának szenvednie kell, keresztre feszítik és meghal. Szt. Pál úgy beszél Jézus kereszthaláláról, hogy egy hívő, az élő Istent tisztelő zsidó számára ez botrány, az istenek világáról tévesen gondolkodó rómaiak számára pedig ostobaság! Mi szükség van a keresztre, miért választ ilyen megoldást az Isten az emberiség üdvözítésére? Ez kérdés volt még az apostolok számára is, pedig ők már három éve Jézus iskolájába jártak. Krisztuskövetők voltak. A szó szoros értelmében követték őt Júdea és Galilea pusztáin, és legalábbis megpróbálták életükkel a tanítását is követni. De a kereszthalál az botrány, azt ne!


És itt következik, a mai „üzenet”. Az első három evangélium szerint Jézus háromszor is bejelentette az apostoloknak a halálát: Az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Mk 8,31 Továbbá hozzátette: Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mk 8,34 Nem elég tehát, hogy azzal rémítette meg Jézus a tanítványokat, hogy őt, magát keresztre feszítik, de még azt is hozzátette, hogy nekik is, meg az őt követő népnek is keresztet kell hordozni. És minderre az Egyház az első nagyböjti napokban minket is nyomatékosan figyelmeztet!


Mit jelent valójában a kereszt, és a kereszthordozás kifejezés? A „kereszt” szó először is a kivégzési eszköznek a neve, amelyen a római birodalomban a közönséges bűnözőket kivégezték, mint korunkban az akasztófa. A mi szemünkben viszont Krisztus dicsőséges győzelmének a jelképe, üdvösségünk eszköze. Nagypénteken alázattal és hálával hódolunk előtte. Keresztet hordozni Krisztus számára azt jelentette, hogy Ő isteni mivoltában önként, szabad akarattal, emberként is készségesen vállalta az Atya akaratát: a megaláztatást, megveretést, szenvedést és végül a kereszten történő kivégzést. Egyszóval Jézus elvállalta a kereszthordozást, minket pedig a követésre szólít. Ez a követés elsősorban jelenti Jézus halálának a hitben való elfogadását: hinni Benne, a Megváltóban, az üdvösség szerzőjében. Továbbá hinni abban, hogy az ő keresztútja születésétől a haláláig az üdvösségünk megszerzésének az útja. Az ő követése, a mi kereszthordozásunk végső soron a saját halálunkban teljesedik be. Nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?– kérdezi Pál apostol. Róm 6,3 A követés, a kereszthordozás azt jelenti, hogy mindennapjainkban is vállaljuk Krisztus életét. Akár az üldözést, a nélkülözést és a szenvedést is. Méghozzá önként, tudatosan. Nem keressük, de elfogadjuk, sőt hálát adunk érte, hogy Krisztussal részt vehetünk az üdvözítés művében. Az emberek sokszor használják a kifejezést: ez az én keresztem, vagy: nagy az én keresztem. Mi viszont minden nehézséget, bajt, szenvedést úgy viselünk el, hogy hisszük, hogy Krisztus keresztjét hordozzuk. Más szóval a mi keresztünk Krisztus keresztjével, a megváltás keresztfájával egyesül, hozzá van rendelve. Ugyanakkor hittel valljuk, hogy Krisztus a mi keresztünket hordozza, értünk lett emberré, értünk szenvedett és halt meg. Ha pedig vele meghalunk, vele együtt élni is fogunk. Róm 6,8 A húsz éve elhunyt zsámbéki Mária-nővér mosolygós fényképén van egy felirat: Kereszt nélkül az élet lehetetlen, Isten szeretete nélkül a kereszt elviselhetetlen. A képet figyelmeztetésül az íróasztalom fölé tettem…


Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!

  • Ullmann Péter O.Praem.