A Gödöllői Premontrei Apátság 2022. február 16-án ünnepelte Ullmann Péter Ágoston atya, gödöllői emeritus kormányzó perjel papszentelésének ötvenedik évfordulóját, szerzetességének hatvanegyedik évében. Péter atya a szentmisét szentelő püspöke, Julian Groblicki és egykori elöljárója, Fényi Ottó perjel lelki üdvéért, elhunyt szüleiért, barátokért, jótevőkért és rendi közösségünkért ajánlotta fel.

A mise introitusa után Balogh Péter Piusz premontrei apát köszöntötte a celebránst és a teli templom közösségét. Jelen volt a teljes gödöllői és zsámbéki közösség, Fazakas Zoltán Márton csornai premontrei apát és a zsámbéki premontrei nővérek, akiknek Péter atya a magisztere. Az esti liturgia votív mise volt Urunk Jézus Krisztus Örök Főpapságáról. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt hozzatok, és a ti gyümölcsötök maradandó legyen” – énekelte a Premontrei Kántorátus, amely zenei szolgálatot teljesített Farkas Domonkos vezetésével. Megtöltötték a templomot a gödöllői, a zsámbéki és a budapesti hívek, barátok és jóakarók, akik Péter atya harmincéves nyilvános papsága után sok szép pillanatot idézhettek fel. „Ha szokványos módon alakulnak a papságra előkészítő éveim, 1963-ban felszentelődtem volna” – írja Péter atya a Premontrei Könyvek sorozatban megjelent „Inkább létezni, mint látszani” című életrajzi kötetében. A könyvben részletesen beszámol mindazokról a nehézségekről, amelyek akadályozták – a szemináriumból való többszörös elbocsátásról, a titkosan végzett tanulmányokról és arról, hogy egészen Lengyelországig kellett menni, míg olyan püspököt találtak, aki hajlandó illegálisan szerzetest szentelni. Így lett, hogy több évnyi előkészítés után – hiszen 1968. évi örökfogadalma után már alkalmas volt erre – Lengyelországba utazhatott. 1972 húshagyó keddjén, február 15-én, Szent II. János Pál segédpüspöke, Julian Groblicki Krakkóban, a püspöki magánkápolnában feladta neki a kisebb rendeket és szubdiakónussá szentelte, majd másnap, február 16-án, hamvazószerdán, diakónussá és áldozópappá.

Ezután kezdődött Péter atya közel húszévnyi titkos papi működése, a legközelebbi rokonok és barátok szentségi ellátása, a magányos esti misék az íróasztalnál. Sokéves zsámbéki kántori szolgálat után végül Szakos Gyula székesfehérvári püspök őt nevezte ki plébánosnak 1990 őszén. Ekkor kezdődtek az igazán tevékeny zsámbéki évek, a helyi hitélet vezetése, a közös munka a nővérekkel – szegénygondozás, napközi, iskola, az idősgondozás megszervezése. 1997-ben lett a gödöllői perjelség elöljárója. Ezt a hivatalt 2015-ig töltötte be. Péter atya azóta is aktív és kiemelkedő tagja a helyi közösségnek, és továbbra is lelki atyja számtalan családnak, világiaknak és szerzeteseknek, iskolánk tanárainak és a sok első péntekes betegnek.

Holnapy Dénes Márton, zsámbéki plébános és a Gödöllői Premontrei Apátság alperjelje, Péter atya egykori szerzetesnövendéke prédikált. Szentbeszéde a hálaadásról és az alázatos papi szolgálatról szólt. „Ahogyan Péter atyától többször hallottam, ha valaki azzal büszkélkedett, hogy melyik püspökkel, érsekkel, bíborossal misézett együtt, mindig rávágta: én pedig Jézus Krisztussal!” – idézte Márton atya volt elöljáróját. Bár magasztos a fölséges Isten papjának lenni, nem feledhetjük: „Isten a fölséges, a pap a szolgája.” A rendi jubileum és az aranymise alkalmából egyesítsük hálaadó imáinkat Péter atyával az Isten minden kegyelméért, hogy amit most részben birtoklunk, egyszer örökre is a miénk lehessen:

„Megkented olajjal fejemet, színültig töltöd kelyhemet. És a te irgalmasságod kísér engem életemnek minden napján. Hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.” 22. zsoltár