Imák és elmélkedések

Boldogok mindazok, akik az Urat félik, kik az ő útjain járnak. Zsolt 127,1

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti akárhány verébnél. Lk 12,4-7– Én vagyok, ne féljetek! Jn 6,20


Boldogok mindazok, akik az Urat félik, kik az ő útjain járnak. Zsolt 127,1 […] Lássuk, hogy milyen fokozatokon át juthatunk el az Úr félelmére. […] Ezt a félelmet nem abban az értelemben kell vennünk, amint azt az általános emberi vélekedés tartja. A félelem ugyanis emberi gyengeségünknek az a rettegő ijedelme, amikor már előre félünk, hogy el kell szenvednünk olyan valamit, amit nem szeretnénk, hogy bekövetkezzék. Előidézi és felfokozza ezt a félelmet tehát a bűnről vádló lelkiismeret, egy felettesnek a hatalma, egy erősebbnek a támadása, egy betegség körülményei, egy vadállattal való találkozás vagy bármilyen rosszból származó szenvedés. Tehát ezt a félelmet nem tanulás révén szerzik meg az emberek, hanem ez a gyenge emberi természet velejárója. Nem is kell attól félnünk, hogy ezt megtanuljuk, hiszen ezt az ijedelmet már előidézi bennünk maga az a dolog, amitől félünk.


Ezzel szemben az Úr félelméről ezt mondja a Szentírás: Jertek fiaim, és hallgassatok engem, az Úr félelmére tanítlak titeket. Zsolt 33,12 Tehát meg kell tanulnunk az Úr félelmét, mert ezt tanítják. Ez a félelem ugyanis nem rettegésből ered, hanem hitünk tanításának a megfontolásából következik. Nem is az emberi természet rettegő ijedelme idézi elő, hanem éppen a parancsok megtartásával és feddhetetlen életünk jócselekedeteivel és az igazság ismeretével kell együtt járnia. A mi számunkra Isten félelme teljesen az ő szeretetét jelenti, az iránta való tökéletes szeretet ugyanis kizárja a félelmet. Isten iránti szeretetünk sajátos tevékenysége a következőkben mutatkozik meg: engedelmeskedünk intéseinek, megtartjuk parancsait és bízunk ígéreteiben. Hallgassuk csak, mit mond a Szentírás: Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd őt; tartsd meg parancsait teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy így jó sorod legyen. MTörv 10,12


Sokfélék az Úr útjai, sőt ő maga is út. Amikor önmagáról beszél, útnak is nevezi magát, és azt is megmondja, hogy milyen értelemben érti ezt: Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Jn 14,6 Sokféle utat kell megvizsgálnunk, és sok erőfeszítésbe kerül, amíg megtaláljuk azt az egyet, amely egyedül helyes. […] Boldogok mindazok, akik Isten félelmében járják ezeket az utakat!


Részlet Szt. Hiláriusz 4. századi püspök zsoltármagyarázatából

  • Ullmann Péter O.Praem.