Csornai Premontrei Prépostság


A mai Magyarország területén működő legrégebbi premontrei közösséget 1180-ban alapította Osl comes. A csornai premontreiek valószínűleg már az alapítástól fogva végeztek hiteleshelyi tevékenységet a környék lakói számára - ennek első emléke 1247-ből maradt ránk. Részt vettek a lelkipásztori munkában is: valószínűsíthetjük, hogy mivel Csorna község első plébániatemploma az apátsághoz tartozó területen állt, annak plébánosa is premontrei szerzetes lehetett a középkori időkben. A konvent gyümölcsöző életét mi sem mutatja jobban, mint hogy az alapítása utáni első évszázadban három új premontrei prépostságot is alapított: Türjén 1184-ben, 1240 körül pedig Rajkon és Mórichidán.


A virágzást azonban a történelem folyamán számos külső körülmény szakította meg. Először a tatárjárás sújtotta a csornai premontreieket, majd a kommenda-rendszerben legyengült szerzetesközösséget a török megszállás szüntette meg. A török utáni újjáéledést a csornai premontreiek is osztrák és morva premontreieknek köszönhetik, akik 1702-ben először az ausztriai perneggi apátságból, majd 1710-tól a morvaországi Hradisch apátságából indították újra a szerzeteséletet Csornán. Ezt az újjászületést szakította meg II. József rendelete, aki 1786-ban sok más renddel együtt feloszlatta a Csornai Premontrei Prépostságot. A szerzetesélet ezután 1802-ben indulhatott újra I. Ferenc császár jóvoltából, aki a csornai premontreiek számára a lelkipásztorkodás mellé feladatul adta a tanítást is: így Szombathelyen és Keszthelyen 1808-tól, Csornán pedig 1947-től vezettek gimnáziumot. A tanítás mellett a jánoshidai és a türjei premontrei prépostságokat szintén I. Ferenc császár egyesítette a csornaival, így azok mint Csornától függő rendházak működtek, folyamatos rendi jelenlétet biztosítva ezeken az ősi premontrei helyeken.


E korszak virágzását a kommunista diktatúra törte derékba, amikor 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, szélnek eresztve 64 csornai premontreit Csornáról, Szombathelyről, Keszthelyről, Türjéről és Jánoshidáról. A szocializmus évei alatt a rendtársak szétszóratásban éltek: ki egyházmegyés papi szolgálatban, ki tanárként, ki pedig gyári munkásként tudott elhelyezkedni. 1989-ben, a szocializmus bukása után újra megindulhatott a rendi élet Csornán. A csornai közösséget az első években két állandó ember alkotta: dr. Horváth Lóránt Ödön apát, és Tancsics Jenő Adorján perjel.


Az ezredforduló körüli években azonban, hála Istennek, többen meghallották Isten hívását a csornai premontrei közösségbe, akik azóta is aktív és felelősségteljes tagjai közösségünknek. A rend létszáma gyarapodásnak indult, és a fiatal premontrei szerzetesek tanulmányaik után egyre aktívabban tudtak bekapcsolódni a közösségi és lelkipásztori életbe. A közösség életének következő nagy fordulópontja 2009-ben érkezett el, amikor dr. Horváth Lóránt Ödön apát úr betöltötte 80. életévét, és nyugdíjba vonulva átadta a közösség vezetését. A rendtársak ekkor Fazakas Zoltán Márton atyát, a szombathelyi gimnázium tanárt és döri plébánost választották kormányzó perjellé. Márton prelátus úr 2015-től már megválasztott és benedikált apátként folytatta elődje, Ödön apát úr megkezdett munkáját, vezetve a gyarapodó közösséget.


2018-ban a Csornai Premontrei Prépostság tagjai bizalommal tekintenek a jövőbe. A közösség létszáma 14, amelynek fele növendék. A közösség tagja 8 felszentelt pap, 2 diakónus, 3 egyszerű fogadalmas, 1 novícius és 1 jelölt. Jelenleg mi csornai premontreiek végezzük az iskolai szolgálatot a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban és a Keszthelyi Premontrei Szakgimnáziumban, valamint lelkipásztori szolgálatot Csornán, Szombathelyen, Türjén, Dörben, Bágyogon és Szováton, Bodonhelyen, Rábaszentmihályon, Rábacsécsényben, Mihályfán és Szalapán. Továbbra is kérjük Isten segítségét, hogy a tőle kapott szolgálatot evangéliumi és norberti szellemben tudjuk végezni, hiteles és örömteli csornai premontreiekként, rendünk jelmondatához híven: „Minden jó ügyért készen!”