1130-ban telepedtek le itt a premontreiek, II. István magyar király meghívására, a váradi várral szemben lévő dombon, a Körös folyó túlsó partján. Titulusa Szent István első vértanú, a király védőszentje lett! Letelepedésük bizonyára a váradi Szent László király sírja körül kialakulóban lévő zarándoklattal és vallásos tisztelettel is összefügg. Az alapításhoz szükséges rendtagokat az anyakolostorból, a franciaországi Premontré-ból kapta, majd később a királyvölgyi apátságból. A középkorban vezető szerepet töltött be a Magyar Rendi Cirkáriában. Atyaapátsága alá tartoztak a következő prépostságok: Meszes, Almás, Majk, Zsámbék, Hatvan, Jászó, Pályi, Cheym, Zich, Bény, Adony, Kaposfő, Nyulakszigete, majd ezek filiációi is eredetüket közvetetten is Váradhegyfokra vezették vissza. Szimbolikus értelemben Váradhegyfok lett a középkori magyar Premontré. A 13. és 14. században élénk hiteleshelyi működést fejtett ki, a ránk maradt legrégebbi oklevele 1209-ből való.


A tatárjárás pusztítása teljesen meggyengítette a monostort, majd Kálmáncsehi Domokos váradi püspök megalapította belőle a „Szent István első vértanú és Szent László király sírja” társaskáptalanát. A protestantizmus és a törökhódoltság következtében teljesen kihalttá vált és címzetes prépostsággá lett. 1705-ben a perneggi prépost Schöllingen Ferenc szerezte vissza a rend számára, de öt év múlva eladta a morvaországi Louka-i apátságnak. Váradon rendi házat és patikát is működtettek, mely Várad város első gyógyszertára volt. Szentmártonban és Asszonyvásárán plébániát alapítottak, Helcher Félix kormányzó pedig gyógyfürdőt létesített Szentmárton mellett, a ma is létező, róla elnevezett Félix-Fürdőt.


1787-ben II. József király és császár abolíciója a váradhegyfoki prépostságot is utolérte, javait a vallásalaphoz csatolta, működését és jogi státuszát megszüntette. 1802-ben I. Ferenc császár és király Diploma Restitutionale-ja a prépostságot jogaiba visszahelyezte, ugyanakkor a jászóvári és leleszi prépostságokkal egy prelatúrába egyesítette. Az I. Ferenc féle diploma értelmében a magyar premontreiek rendje tanító renddé vált. Nagyváradon 1808-ban indult el a gimnáziumi oktatás és folyt zavartalanul 1923-ig, amikor az új uralom, a román hatóságok bevonták a premontrei gimnázium működési engedélyét.


1920-ban a trianoni békeszerződés következményeként elkezdődött a váradi premontreiek keresztútja. 1924-ben a Teplában tartott generális káptalanon a Szentszék és a királyi Románia között létrejövő Konkordátum szabályozásai miatt, a váradhegyfoki prépostság önállósult, leválva a jászói és leleszi prépostságtól. A nagyváradi konvent elöljárót is választott Leéb Bertalan személyében. A prelátus-rendfőnök lemondása után a konvent kormányzó-perjelt választ, aki Nagyváradra helyezi át a préposti széket Szentmártonból. Ebben az új helyzetben, az említett Konkordátum figyelmen kívül hagyásával, a kedvezőtlen román törvények megjelenésével kezdődik meg a támadás az Erdélyben működő tanítórendek (piaristák, premontreiek, minoriták) és a Katolikus Státusz tönkretételére.


Észak-Erdély anyaországhoz csatolása után, 1940-től újranyitotta kapuit a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium, visszaállt a Trianon előtti állapot egészen 1945-ig, amikor is Észak-Erdély visszakerült Romániához. A tanítás 1948-ig az iskola államosításáig folyt, amikor ismét elvették a prépostság minden tulajdonát. Ez a procedúra 1958-ig tartott. A prépostságnak el kellett szenvednie a kommunizmus idején az államosítással történő kisemmizését, a rendtagok szétszóratását és némelyikük börtönbe zárását. Mégis, Gerinczy Pál apát megpróbálta a konventjeit összetartani és új rendi „földalatti” közösségeket létrehozni a túlélés céljával. Középkori jogszokást követve életre keltette a Zsámbéki Prépostságot, a Váradhegyfokinak filiálisát és atyaapáti jogai alá vonta a Bihar megyei Ábrányi Prépostságot a Pályi Prépostság filiálisát (Váradhegyfok unoka apátságát).


1989-ben már kedvezőbb politikai helyzet volt Magyarországon és lehetőség nyílt arra, hogy a szerzetesek ügyét a kormány rendezze. Fényi Ottó vezetésével a régi gödöllőiek kérték a Váradhegyfoktól való szétválasztást a generális apáttól és az 1937-ben létrehívott Gödöllői Kormányzó Perjelség újra felállítását. Ez meg is történt úgy, hogy az újból létrehívott Gödöllői Kormányzó Perjelségbe tagolódtak a jelenlegi Magyarország és Szlovákia területén született magyarországi tartózkodással bíró rendtársak, az amerikai-váradi közösség tagjai és a titokban felvett zsámbéki prépostság tagjai. Így Váradhegyfok elvesztette rendtagjainak jelentős részét. Az ősi monostorhoz a leválasztás után már csak négyen tartoztak. Ez a kis létszámú váradi közösség próbálja elorzott létterét és javait visszaszerezni a román államtól.


A fennmaradás és a jogi harc fel nem adása mellett, 2018-ban a magyar kormány támogatásával a prépostság vett egy új ingatlant, ahol működési teréül az Egyházat, a kultúrát és a tudományt szolgálva egy lelkiségi, kulturális és tanulmányi központot kíván működtetni, folytatva 890 éves áldásos munkáját.