A magyar premontreiek története a rendalapító Szent Norbert idejére nyúlik vissza. Közösségeik virágzó időszakok és újra és újra bekövetkező elűzetések, feloszlatások, megszüntetések ellenére mindig újjá tudtak alakulni. Jelenleg a Magyar Premontrei Cirkária négy önálló premontrei közösségben él Váradhegyfokon, Gödöllőn, Csornán és Zsámbékon.


Az ősi hagyomány szerint a premontreiek (a „Fehér Rend”, a „fehér kanonokok”) II. István magyar király meghívására 1130-ban telepedtek le a váradi várral szemben lévő dombon, a Körös folyó partján. A monostor az alapításhoz szükséges rendtagokat az anyakolostorból, a franciaországi Premontré-ból kapta, majd később a királyvölgyi apátságból. A váradhegyfoki konvent a középkorban vezető szerepet töltött be a Magyar Cirkáriában. Atyaapátsága alá tartoztak a következő prépostságok: Meszes, Almás, Majk, Zsámbék, Hatvan, Jászó, Pályi, Cheym, Zich, Bény, Adony, Kaposfő, Nyulak szigete. Szimbolikus értelemben Váradhegyfok lett a középkori magyar Premontré. A 13. és 14. században hiteleshelyként is működött, ránk maradt legrégebbi oklevele 1209-ből való.


Az egyik legrégebbi nemzetségi alapítású premontrei monostor a csornai, melyet a hagyomány szerint 1180-ban alapított Osl comes. A Csornai Prépostságba a váradi alapítású Hatvanból érkeztek a premontrei szerzetesek. A konvent gyümölcsöző életét mutatja, hogy az alapítás utáni első évszázadban három új premontrei prépostságot alapított: Türjén 1184-ben, 1240 körül pedig Rajkon és Mórichidán. A csornai premontreiek is valószínűleg már az alapítástól fogva végeztek hiteleshelyi tevékenységet a környék lakói számára - ennek első emléke 1247-ből maradt ránk.


A Gödöllői Premontrei Apátság a 12. század végén alapított Jászóvári Prépostságnak anyaországi jogutódja, és magáénak vallja Nagyvárad, Jászó és Lelesz szellemi örökségét. Alapítása az 1920-as trianoni szerződés szerint szétdarabolt országhatárok következményeihez kötődik. 1924-ben alapította Dr. Takács Menyhért jászóvári prépost azokkal a premontreiekkel, akik a kassai, rozsnyói és nagyváradi premontrei gimnáziumok megszüntetése után az utódállamokban nemkívánatos személyek lettek. Gödöllő 1929-től kezdve önállósult saját noviciátussal és hittudományi főiskolával, 1937-ben pedig a Szentszék önálló perjelséggé emelte.


Premontrei nővérek már a középkorban is éltek Magyarországon: Somlóvásárhelyen, Szegeden és Brassóban. A szegedi premontrei női kolostor a középkorban a magyar nyelvű írásbeliség székhelyeinek egyike volt. Itt készült egy magyar nyelvű ordinárium a premontrei nővérek részére, melynek másolatát a Lányi-kódex őrizte meg. A kolostor 1551-ben pusztult el. Ugyanebben az évben húsz, név szerint is ismert premontrei nővér áttelepült Somlóvásárhelyre, akiket János király felruházott a hiteleshelyi működés jogával.


A premontrei prépostságok a tatárjárás pusztítása során meggyengültek, a török hódoltság, majd a prostestantizmus következtében kihalttá váltak. A váradi prépostságot 1705-ben a morvaországi Louka apátság megvásárolta és működtette. A török utáni újjáéledést a csornai premontreiek is osztrák és morva premontreieknek köszönhetik, akik 1702-ben először az ausztriai perneggi apátságból, majd 1710-től a morvaországi Hradisch apátságából indították újra a szerzeteséletet. 1789-ben II. József a premontreiek működését és a rend jogi státuszát is megszüntette. 1802-ben I. Ferenc császár a rendet jogaiba visszahelyezte, ugyanakkor két jogilag különálló premontrei rendet hozott létre. Így jött létre a Jászói Premontrei Rend és a Csornai Premontrei Rend.


Az I. Ferenc féle diploma a lelkipásztorkodás mellé a premontreiek feladatául adta a tanítást is – így a rend tanítórenddé vált. Nagyváradon 1808-ban indult el a gimnáziumi oktatás és zavartalanul folyt 1923-ig, amikor a román hatóságok bevonták a premontrei gimnázium működési engedélyét. A Jászói Apátság a váradi mellett a 19. században még négy középiskolát működtetett: a lőcseit, az eperjesit, a kassait, és a rozsnyóit. 1924-ben Gödöllőn, 1937-ben pedig Budafokon nyílt meg premontrei gimnázium. Szombathelyen és Keszthelyen 1808-tól, Csornán pedig 1947-től vezettek gimnáziumot.


A II. világháborút követően a premontrei prépostságoknak el kellett szenvedniük a közösségeik feloszlatását, a rendtagok szétszóratását, és az általuk fenntartott iskolák államosítását. A szétszóratás idején a premontreiek különféle világi foglalkozást, fizikai vagy szellemi munkát vállaltak. Néhányan középiskolában tanítottak, vagy tudományos munkát végeztek, mások külföldi apátságokhoz csatlakoztak. A nővérek templomi, plébániai szolgálatot vállaltak, és egyéb munkát is végeztek.


A szocializmus bukása után, 1989-től kezdődően a régi premontrei közösségek újra közösségekben élnek, elődeik munkáját folytatva lelkipásztori és tanító-nevelő szolgálatot végeznek: A Váradhegyfoki Premontrei Prépostság szerzetesei jelenleg plébániai szolgálatot látnak el Nagyváradon, Váradszentmártonban és Asszonyvásárán. Mindent megtesznek az elsőként alapított magyar premontrei közösség fennmaradásáért, és tervezik egy lelkiségi, kulturális és tanulmányi központ létrehozását és működtetését Nagyváradon. A Csornai Premontrei Prépostság szerzetesei plébániát vezetnek Csornán, Szombathelyen, Türjén, Dörben, Bágyogon és Szováton, Bodonhelyen, Rábaszentmihályon, Rábacsécsényben, Mihályfán és Szalapán, valamint működtetik a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumot Szombathelyen és a Premontrei Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumot Keszthelyen. A Gödöllői Premontrei Apátság szerzetesei plébániát vezetnek Gödöllőn, Zsámbékon és Mányon, valamint működtetik a Gödöllői Premontrei Gimnáziumot és a Zsámbéki Keresztelő Szent János Iskolaközpontot. A Premontrei Női Kanonokrend szerzetesnői plébániai szolgálatot végeznek Zsámbékon, működtetik a Zsámbéki Premontrei Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskolát, a Premontrei Nyitottház-Tanodát, a Fészek Fogyatékosok Nappali Ellátóját, a Pro Vobis Műhelyt és az időseket ellátó Boldog Gertrúd Központot.